Az élet nagy országútján milyen sokan töviseken járnak.
A legtöbben jóra várva, szívet gyötrő bánatot találnak.
Nekem elég egy kis szellő, mely az erdélyi levegőt Hargitáról hozza,
Ilyenkor a szemem könnyes, már ettől is minden könnyebb, a lelkem gondozza.
Az életem országútján nékem sem nyílt tövis nélkül rózsa.
Hogyha olykor bánat gyöngít, meggyógyítja szívemet a nóta.
Átdalolom az életet, ez tartja bennem a lelket, de kevesen tudják,
Köszönet érte Istennek, hogy nótával kövezte ki az életem útját.