Ronda lebujba, fülig belebujva
Tántorog Árpi az öreg piás.
Részeg az ürge, lába se fürge,
Zsebéből néhány forintot kiás.
Kasszához botlik, hol egy tyúk kotlik:
"Szép kisasszony lesz-e ma friss csapolás?"
Kezében blokkal, a fejében sokkal,
A csaposhoz így szól az öreg piás:
"Töltsd meg a kriglimet, Józsi!
Arra már úgy is lilás.
Gyomromban nincs elemózsi,
Szomjas a vén piás.
Szeretnék gargalizálni.
Nincs bennem vágy semmi más.
Ne mondják nem tud piálni, Árpi a vén piás.
Öreg piás. A vén piás."
Húzza a kriglit, úgy mint a riglit Látszik a cúgján még bírja a szeszt Nem szól egy kukkot, slukk után slukkot Kiszáradt torkán simán leereszt Kasszától pultig, fut és csordultig A friss csapolt sörrel ismét a kehely Gyorsan kiissza, de iszkol már vissza És, érdes hangjától vizhangzik a hely
"Töltsd meg a kriglimet, Józsi!
Szürcsölje már a piát Én aki valaha láttam A pia a piát
Szeretnék gargalizálni.
orrom már úgyis piás
Ne mondják nem tud piálni, Árpi a vén piás.
Öreg piás. A ős piás."
Szesz fesztiválra várja a párja
Hátha fizet néki bort Árpija
Nem fizet Árpi, hívhatja bárki,
Nem hallja mit mond a vén hárpia.
Kanális rácsát, fogja mint brácsát
És húzza a lóbőrt, de húzza az ám!
Álma a csárda, az ágya a járda,
Ahol, hogyha hagynák, elheverne lazán.
De elviszik szépen, a mentők,
A helyét betölti más,
Hordágyon alussza álmát,
Árpi a vén piás.
Nem mondja már azt, hogy "Józsi,
Töltsd meg a kriglimet már."
Jön a kis elvonókúra, s bezár a szeszkazán.
Bizony bezár, mint egy bazár!