Én, nagy, szerelmes marha
csak álmélkodtam rajta,
de tegnap elhagyott,
mint egy labdát, eldobott.
A tenyeremen hordtam
és mindent nekiadtam,
de nem voltam elég,
félrelépett, lecserélt.
Én összetépem képed
és eldobom a címed,
hogy ne is lássalak,
hogy ne is lássalak.
Most kell egy jó barát, egy kocsma,
hogy a fájdalmat elnyomja.
De mikor elfogy majd a sör,
a bánat csak gyötör
Tudom, hogy nehéz lesz a váltás,
de ha nincs nő, nem lesz sírás.
Magamban elleszek,
többé ilyet nem teszek.
És összetépem képed
és eldobom a címed,
hogy ne is lássalak,
hogy ne is lássalak.
Majd elfeledlek végleg...