1. Versszak (SpikeMc):
Idővel minden megoldódik talán,
Könnyeket ejtek, életemnek dalán,
Kapucni a fejen számomra egy menedék,
De a rémálom feltör elkap és felemészt.
Elszáradt a szívem mint egy fáról hullott fa levél,
Ha valaki megcsörget könyörgöm, hogy te legyél.
Elégette lelkemet aztán meg felejtett
Miért törted szét amit a jó Isten meg teremtett?
Eltemetett véglek, angyalok közt voltam,
Lángvörös hamvaimat a világ felé szórtam,
De hiába, mert élt bennem egy kérdés
Miért nem tudom tartani az élettel a lépést?
Egyenes úton haladtam, de mégis eltévedtem,
Mennyország felé szaladtam, de a Pokolba ébredtem!
Nem ,nem még nem engedlek el,
Kérlek ne vigyetek még az égbe fel.

Refrén (Horus):
Idővel minden...minden emlék megfakul,
A magány elragad váratlanul,
Jön a tél és a tó befagy,
Jó vagy rossz nem számít magára hagy!
Minden...minden emlék megfakul,
A magány elragad váratlanul,
Jön a tél és a tó befagy,
Jó vagy rossz nem számít magára hagy!

2. Versszak (Őzi)
Igen lassan 20 év telt el, mióta feltettem egy kérdést,
Amire azóta sincs válasz, lehet nem tartom a lépést,
Aki velem együtt halad, annál őszinték a lábnyomok,
De kételkedek magamban, mert köztetek átváltozok.
Mond miért várod el, hogy segítsek Rajtad,
Mikor a szívem dobbant volna, Te akkor cserben hagytad!
Egy ég alatt vagyunk, de Nektek hitetek sincsen,
És kiváncsi lennék, ehhez vajon mit szólna a jó Isten?
Küldtem egy levelet, a témája :"Csak Mi Ketten!"
A feladó én voltam, de a címzett ismeretlen.
Napok telnek az évek alatt, megfogod a padlót,
Majd az utolsó napon, halkan zárod be az ajtót!
Egy aprócska kéz, ami a bölcsőt elringatja,
A lelke már szárnyal, de a testét itt hagyja.
Van ami marad, van aki halad még ha félve is, hisz,
aminek kezdete van, annak hidd el vége is!

Refrén (Horus):
Idővel minden...minden emlék megfakul,
A magány elragad váratlanul,
Jön a tél és a tó befagy,
Jó vagy rossz nem számít magára hagy!
Minden...minden emlék megfakul,
A magány elragad váratlanul,
Jön a tél és a tó befagy,
Jó vagy rossz nem számít magára hagy!

3. Versszak (Horus):
Régen hittem vannak barátok, angyalok és vágyak,
De minden álom eltűnt mára már, tépedt szárnyak,
Tudom néma köddé válok minden betűm, minden mondatom,
De ne fuss el ha van remény, ha valamit, ezt mondhatom!
Megfoghatatlan számomra mi megtéveszt és elvakít,
Egy dobbanás mit nem érzel, de napról-napra szétszakít.
Néma szellő száll az égbe fel,
Többé nem érlek el, de már nem érdekel! Ó!
Eltűnik minden, felesleges hinnem,
Mindketten tudjuk, úgysem jutunk ki innen!
Hiába vársz, hiába kérsz,
Eredménytelennek tűnik minden jó ha félsz.
Ó nem, még nem, még nem akarom,
Hogy a semmibe vesszen el a dalom.
De még bízom, hogy más lehet minden,
Egy másik világban, de tudom, hogy...

Refrén (Horus):
...idővel minden...minden emlék megfakul,
A magány elragad váratlanul,
Jön a tél és a tó befagy,
Jó vagy rossz nem számít magára hagy!
Minden...minden emlék megfakul,
A magány elragad váratlanul,
Jön a tél és a tó befagy,
Jó vagy rossz nem számít magára hagy!

Idővel minden...minden emlék megfakul,
A magány elragad váratlanul,
Jön a tél és a tó befagy,
Jó vagy rossz nem számít magára hagy!
Minden...minden emlék megfakul,
A magány elragad váratlanul,
Jön a tél és a tó befagy,
Jó vagy rossz nem számít magára hagy!