Raffla - Ismerlek

Ez most ilyen, lightos-benyugizós-megmondós,
Nem ilyen sikítós, nem ilyen...
basszuk szét a házat..
Ez csak ilyen... ez csak ilyen raffla.

Ami nem lesz ilyen...
mindenki csápoljon faltól-falig feeling, neeem.
Ezek csak ilyen képek meg ilyen hangok, tudod?

Amin átmentem, amin átmész, amin egyszer, mindenki átmegy.

Voltam egyedül meg csapatban, voltak emberek, akiket kedvelek, akikért meghalnék, csak nem merek,
voltak szebb hetek meg voltak kicsit csúnyábbak,
de azok is elismertek, akik mindig is utáltak,
néhányan úgy várnak, mintha hazajárnék hozzájuk,
néhánnyal építjük a világot, néhánnyal rongáljuk,
mer' ahogy most látjuk a helyzetet, az nem remek,
mert megremeg a nép ha jönnek az öltönyös gengszterek.
De én nem stresszelek, mert Ragya beszól halkan:
"Hallod, komolyan, ki vagyok én hogy feladjam?"
teszem a dolgom, sor után sort nyom az arcom,
meg ritmikusan lóbálom a mancsom.
Mert nekem így jó, és nekem így kerek,
különben meg amúgy is, mit veszíthetek,
amim volt elvették, amim lehetne az meg nem kell,
úgyhogy vigyorgok azt' arrébb állok a maradék lelkemmel.

Refr.: 2x
Ízek, színek, képek, hangok,
amit mindannyian láttunk,
és mindenki hallott,
ezek itt voltak, ezek itt lesznek,
mert ismersz, én meg ismerlek.

Húzós a rímem, pedig nem is arra törekszem,
hogy ebből a trekkből legyen még hétvégére plusz 5 ezrem
mer' egy süllyedő hajón adom a háttérzenét,
hogy drámaibban szorítsd fulladva anyádék kezét.
Mondanám, hogy igyunk egyet,
de nincs egy vasam se. Szakadj le, ha fáj amit mondok,
mert bennem csak az megy,
hogy átadom amit látok, ahogy csak én láthatom,
hogy felemeljen az, ami amúgy sárba nyom.
Vállalom,
mindenkivel harcoló fasz lettem,
de nem leszek csendben, mert gyilkos a szettem,
vérszagú utcákról beszélnek páran,
pedig a felét se látják annak, amit 7 évesen láttam,
ma nem trendi napfényről, meg hitről beszélni,
de mikor mindenki depi, a szitut senki nem érti,
tény, hogy pöcegödörben kell élnünk,
de miért legyen fény, ha sötétségről beszélünk?

Refr. 2x

Naná, hogy fogom a májkom, ha van rá esély kis barátom,
de csak álom, hogy a tehetségem pénzre váltom,
csak a túlélésre játszom, mer' holnap is enni kell,
szürkébb, mint ahogy szereted, de érd be ennyivel,
Frenkivel nem játszik senki sem, mert a rímem tiltják,
mint a kurva kábítószert, mert végülis az,
átszínezi a napod, mert nem csak faszságokkal telnek meg nálam a lapok,
mondom amit mondanom kell, nem tudok kussolni,
neked ez túl sok mi?, lehet fújolni,
végülis szabad ország, csak előtte nézz tükörbe,
soha nem ütök, de mégiscsak fáj amit most küldök, nem?
Nem üldöztem a zenét, de uralom a világom,
ha van egy ütem alattam, azt egyszerűen imádom,
s míg körülöttem szarrá tépnek mindent, csak vigyorgok,
mer' amíg zene van, leszarom, mit mondtok.

Refr. 4x