Ha valamikor semmi nem jön jól,
és folyton csak egy ócsak zene szól,
menekülnél messze a városból.
Szürke felhőt látsz az ablakból,
jobb lesz nem kihozni a sodrából,
mert rádszakad az ég úgy tréfából.
Sokáig nem lehet így,
hogy engem senki se hív,
mert most minden elvakít.
És most értsd meg, hogy félek,
mit is adhatnék neked,
hogy az ég legyen veled.
A világ sír most nélküled.
A sok eltűnt szép képek,
mit is adhatnék neked,
nehogy könnyen elfeledd,
a világ sír most néküled.
És most értsd meg, hogy félek,
mit is adhatnék neked,
hogy az ég legyen veled.
A világ sír most néküled.
A sok eltűnt szép képek,
mit is adhatnék neked,
nehogy könnyen elfeledd,
a világ sír most néküled.
Mit is adhatnék neked.
Rohanunk de mindig elkésünk,
elfeledjük, kit is szeressünk,
a fontos, hogy együtt lélegzünk.
Aki figyeli az összes lépésünk,
hazafelé hozzá siessünk,
a lényeg hogy erősen öleljük.
Könyörgöm maradjon így,
hogy végre valaki hív,
mert most minden elvakít.
Amit érzek, nem félek,
mit is adhatnék neked,
hogy az ég legyen veled,
a világ sír ma nélküled.
A sok évek, emlékek,
mit is adhatnék neked,
nehogy könnyen elfeledd,
a világ sír ma néküled.
Amit érzek, nem félek,
mit is adhatnék neked,
hogy az ég legyen veled,
a világ sír ma nélküled.
A sok évek, emlékek,
mit is adhatnék neked,
nehogy könnyen elfeledd,
a világ sír ma nélküled,
nélküled.