Véget ért a játék, mintha szárnyon járnék,
elsuhant a bánat már.
Kár a szívet csalni, már a könny is talmi,
s mindkettőnkért – drágám – kár.
Most már minden mindegy nékem,
könnyen nevetek én,
elmúlt ez a regény, nem nagy kár.
Jobb így nékünk egymás nélkül
úgy, mint valaha rég,
minden keserűség elszállt már.
Minket többé semmi emlék nem köt össze,
csak magamban sírom el, hogy visszajössz-e.
Most már minden mindegy nékem,
könnyen nevetek én,
elmúlt ez a regény, nem nagy kár.
Most már nem fáj nékem,
néhány szép emlékem
dédelgetve őrzöm majd.
Nem hullajtok könnyet,
így búcsúzni könnyebb,
menj, amerre szíved hajt!
Most már minden… (Refr.)