Ott, ahol zúg az a négy folyó
Szatmári Dáridó
Tüzek gyúlnak, vakít a fény, ragyog a világ.
Dombok ormain érik már a bor,
Valamennyi vén akácfa menyasszonycsokor.
Zöld-arany a pázsit selyme, s kék-ezüst a tó,
Csendes éjen halkan felsír a tárogató.
Ott, ahol zúg az a négy folyó,
Ott, ahol szenvedni jó.
Ott, ahol kiömlött annyi drága vér,
Zeng a dal Kolozsvár visszatér.
Zúg a a kürt az ősi vár fokán,
Honvéd áll a Hargitán.
Erdély szent bércére zúgva száll,
Visszaszáll a magyar turulmadár.
Ott, ahol zúg az a négy folyó,
Ott, ahol szenvedni jó.
Hol csodás tündéri tó felett kacag,
S nézi benne tűzarcát a nap.
Hol regék születnek, száll a dal,
Búg a kürt az ős szilaj.
S merre Erdély kéklő bérce áll,
Zúgva száll a magyar Turulmadár.
Ott, ahol zúg az a négy folyó,
Ott, ahol szenvedni jó.
Ott, ahol kiömlött annyi drága vér,
Egy ezred évről mond mesét a szél.
Zúg a a kürt az ősi vár fokán,
Honvéd áll a Hargitán.
Erdély szent bércére zúgva száll,
Visszaszáll a magyar turulmadár.