E dal egy titkos vallomás,
melyet nem ért meg senki más,
csakis a drága, akire vár a szívem.
E dalban arra kérem én,
hogy legyen végre az enyém,
higgye el nékem, hogy boldog lesz vélem.
Kérem, van-e hely a szívében,
ahol csendben, szerényen
el is férhetek én…
Kérem, csillag van sok az égen,
mégis szebb a szemében
ez az isteni fény.
Tudom, hogy ez a tangó lesz a végzetem,
tudom, de ez a tangó, ez kell énnekem.
Hát arra kérem, csak egy csókot ígérjen,
aztán bármit is kérjen, úgyis meghalok én.
A szerelemben sose jó,
ha valaki tolakodó…
Egy könny a szemben
mindennél szebben mesél.
A szív egy kis fehér virág,
csak annak adja illatát,
ki vele szépen,
gyengéden így beszél:
Kérem, van-e hely a szívében…
(Refr.)