Honfoglalás
Fáraó
Kell meg egy ölelés, ami végig elkísér,
Az úton majd néha gondolj reám,
Ez a föld a tiéd, ha elmész, visszavár.
Szállj, szállj sólyom szárnyán, három hegyen túl,
Szállj, szállj ott várok rád, ahol véget ér az út.
Nézz rám, utazó, csillagokra lépsz,
Nézz rám, tovatűnt a régi szenvedés,
Hol a fák az égig érnek, ott megérint a fény,
Tudod jól, hova mész, de végül haza térsz.
Úgy kell, te is értsd, nem éltél hiába,
Az a hely ahol élsz, világnak világa.
S égig érő fának, ha nem nő újra ága,
Úgy élj, te legyél világnak világa.
Szállj, szállj sólyom szárnyán, három hegyen túl,
Szállj, szállj, ott várok rád ahol véget ér az út.
Nézz rám, és láss, nézz rám, sose félj,
Ha nincs hely ahol élsz, indulj haza felé.