Ismeretlen arcok között jársz
Nem ismer meg senki, és nem is lát
Mégis úgy érzed, hogy jó
Mert holnap eljön, és átkarol
Elképzeltem, létezik boldogság
Felfestett álmok, mint mennyország
Olyan messze repíthet el
Mindig várom, hogy elvigyen
Örökké nem repülhet, ha elfárad megpihen
Mégis vártam volna, egy kicsit még vigyen
Mikor minden rendben van
Karjaiddal fonod át boldogan
Tested megérinti, ágyba dönt
Meztelen lelkednek szárnyat ölt
Most változik a kép, és már hazugság
Megváltozik a szív, ahogy támad rád
Olyan messze repíthet el
Vissza ide soha nem érkezel
Örökké nem repülhet, ha elfárad megpihen
Mégis vártam volna, egy kicsit még vigyen
Megszakadt minden, eltűnt bennem a fény
Üres tér maradt, most hideg tél
Megszakadt minden, de még várok rád
Még várok rád…
Örökké nem repülhet, ha elfárad megpihen
Mégis vártam volna, egy kicsit még vigyen