Egy édes nóta zeng az éjen át,
örökké hallod e melódiát,
egy úrról szól, ki kedvence sok hölgynek,
Kiért a hölgyek hullatják a könnyet.
Hiába minden, mindig ég a tűz,
a csók a csókhoz, szív a szívhez űz,
és ezt a nótát máris
énekli egész Párizs:
Minden lány érted sír, Bel Ami,
minden lány néked ír, Bel Ami.
Nem vagy szép, nem vagy hű,
ámde fess és nagyszerű.
Nem vagy hős, de a fő,
nem vagy nős!
Minden lány téged vár, téged hív,
minden nap meghasad egy-két szív.
Rossz fiú, nem tudsz mást,
csakis szépet mondani,
Bel Ami, Bel Ami, Bel Ami.