Nyugtalan a kamasz, hogyha jő a tavasz.
(Jaj, csak lennék végre felnőtt férfi már!)
Várja azt a napot, jaj, csak lenne nagyobb.
(Addig nőkre nézni kár.)
Hogy bánja majd a buta, bár az arca sima,
(Szappanozza láthatatlan szakállát.)
és ha lánnyal cseveg, hangja mély és rekedt,
váltogatja a lábát.
Bár benn az iskolában hangoztatja ő,
engem nem érdekel a nő.
Ám hogyha bájos fruska szőke copfja libeg,
messze száll a nagy fölénye,
s lángol ifjú szenvedélye.
Tízórai helyett vesz két mozijegyet,
(Ám a lányt nem engedi a mamája.)
mert gyereknek hiszik, bánatában iszik,
vigasztalja a málna.
Nyugtalan a kamasz, hogyha jő a tavasz…
…vigasztalja a málna.
Mert szesztilalom van a tánciskolába’.