Ötéves fiú vagyok,
képzeletben harcolok
a kertben a gonosz ellen.
Kapitányom elbukott,
a vizes árkon túljutott az ellen,
a fegyvert letettem.
És most tekereg a víz, a csapból a szájba,
körbe tekereg a víz.
Tekereg a víz, de senki se látja,
merre tekereg a víz.
Tekereg a víz, de lassan kiapad minden tiszta kút,
ha nem tekereg már többé, nincsen visszaút.
Ötéves fiú vagyok,
rezervátumban lakom a mamával
és Freddy kutyával.
Régen voltak városok,
Londonok és Párizsok,
de mára elnyelte a sivatag szája.
S azóta a felnőttek halkan
emlékeznek egy régi dalban,
hogy mennyire máshogy is volna,
egy liter víz ma ezret nyomna,
de elfürödték, ellocsolták,
vízágyúkra elpazarolták,
nekünk meg fejadagban mérik,
azt is aranyárban kérik...