(Kis Ká)
Ya most már én is úgy élek
hogy bármelyik pillanatban elérhet a végzet
tudom,vigyáznak odafent rám
a halál mégis gyors mint a villám
állandó rettegésben, megyek az utcára
áldozatként,vágyom a biztonságra
kell nekem mint egy falat kenyér
a valóság valahogy mégis eltér
buzdÃtanak de makacsként nehéz
az utolsó óra mikor mindenki visszanéz
(Joint)
Könnyes szemmel utolsó levelem Ãrom,
hosszú volt az élet tovább nem bÃrom,
ezt a világot örökre itt hagyom,
a földön megtalálod a lábnyomom,
most messzi földre távozok,
több örömet nem áldozok,
ezzel megpecsételem a halálom,
hogy megértsd azt nem várom,
többé nem vesztem el az álmom,
az életem nem bánom, sajnálom
Refrén:
Emlékek leszünk, mikor távozunk
fájdalmat okozunk, ha eljön a halálunk
magunk mögött port kavarunk
mert az emberekben nyomot hagyunk
(Kis Ká)
Nyugovóra térnék, de nem megy
mert vigyáznom kell rátok,idelent
SegÃtek, hogy mindenhol béke legyen
hogy ti, a jóban s ne rosszban éljetek
elképzelem,milyen nélkülem,
minden simábban pörög,gördülékenyebb
több hasznom van Ãgy és még sÃrnod sem kell
ugyanis nem a pokolba, mennybe kerültem
együtt nyomom, Joint-al, ha akarom
és a legjobb hogy idefent van barátom
(Joint)
Eltávozunk, magunk után nagy űrt hagyunk,
egy ideig hiányzunk, de végül elfeledik a halálunk.
De örökké fennmarad a költészetünk,
amiért éltünk és amit szerettünk,
évek múlva is át fogják érezni,
a zenénket sokan fogják élvezni,
ezért a nevünk örökre fennmarad,
akkor is ha a világ előrehalad,
a két MC az időben oda-vissza szalad.
Refrén:
Emlékek leszünk, mikor távozunk
fájdalmat okozunk, ha eljön a halálunk
magunk mögött port kavarunk
mert az emberekben nyomot hagyunk