Mes:

Az utam szerteágazik mint az élet
egy valami biztos messze még az ítélet
itt élek köztetek itt temetnek el
hogy mit érek el már nem érdekel
mi a fontos,nekem rá kellett ébrednem
a tűz mi éltet még itt ég az énemben
elnyomhatatlanul tombol a véremben
azt hazudják ezzel be kéne érnem
de nem, én azért szívvel harcolok
késsel egy fába neveket karcolok
nevetve levágott fejeket hurcolok
jó ügyért teszek de én is rossz vagyok
jah mindenért szenvedned kell
akkorák a gondok mikhez nem érhetsz fel
de nem teszem túl magam inkább csak merengek
harcos vagyok nem mártír sem eretnek
a térkép vonalai a fejemből erednek
emberek hamis istennek szentelnek
hamis királyok kik a népet vezetik
észre sem veszed és mindened elszedik
fel sem tűnik hogy nem állnak melletted
a kenyered javát már régen megetted
a szerszámot egy életre letetted
most földel temeted minden szeretted

REFR:
Miért hiszed, hogy más lesz minden
Elvesztettem kiben mindvégig hittem,
Rájöttem innentől magamnak tartozom
Az utam előröl újra járhatom.


NatteR Mc:

Küzdesz napi bajokkal, mégis mosolyogsz ha fáj
Szétfeszít belülről minden elhallgatott vágy,
A szavak súlya, mi lehúzza majd a jelened
Megadja a löketet mi is lesz a következő fejezet
Nem látsz már mást, csak a kétségbe esett arcokat
A reménykedő szívekben a mélybe nyúló karcokat
A mindennapi harcokban a rozsda marja véred,
Remegő kezekkel az erődet fogyatkozni érzed.
Félve látod mikor az utadat járod
A vihar ellened fordul elsodor a zápor,
Az átok rád száll, gúnyosan körbe táncol
Játszál egy szerepet, lehetsz bármikor és bárhol,
Úgyis utolér majd a végzet
Az útszéli faágak az arcodba tépnek
Búcsút intesz minden rossz emléknek
Porrá zúzod, helyet adsz majd a szépnek.
Halk léptekkel haladsz most tovább
Ezek a pillanatok számodra mostohák
Hová sodor a szél,lelkedben háborgó veszély
Fejfádat vésve, már kevés az esély
Megsiratnak a terek,elringat majd a talaj
Elcsendül körülötted minden feltörekvő moraj
Nem maradt más csak a fájdalom szülte sóhaj
Azoktól kik a szívükbe zártak egy szóval.