Csörög a telefon, de te nem veszed fel,
Szobád négy fala egy szörnyű betondzsungel,
A madárcsiripelést már meg sem hallod,
Ordítanod kéne, de nincsen már hangod.
Körülvesz a magány a múlt börtönében,
Nem látsz egy lelket sem akármerre nézel,
Semmire sem gondolsz, már csak a halálra,
S nem figyelsz őriző angyalod szavára.
Könnyeid hullanak, hogy tanuld a leckét,
Még vannak könnyeid!
Ez a te szerencséd!
Csörög a telefon, de te nem veszed fel,
Szobád négy fala egy szörnyű betondzsungel,
A madárcsiripelést már meg sem hallod,
Ordítanod kéne, de nincsen már hangod.
||:Nincsen már hangod,de vannak könnyeid:||,Ez a te szerencséd!