A Hold titka
Emberek
Volt úgy, hogy senki nem volt,
Egyedül csak én meg a Hold.
És éppen így volt jó,
De ezt úgyse festi le szó.
Egyedül a városon át,
Milyen jó, hogy senki se lát.
Miről álmodik a világ,
A háztetők, s a fák?
Néztem, kértem a Holdat,
De ő sem válaszolt.
Mindent tudhat, de hallgatott,
Egy szót sem szólt.
Ohh.. Ez a Hold titka.
Nem szól, el nem árulja.
Volt úgy, hogy elbújt a Hold,
Eltűnt és meg se hajolt.
A Nap se kelt fel még,
Megsértődött az Ég.
Nap fivér, Hold nővér.
Összeadta őket a szél.
Vagy csak játszottak velünk,
Hogy tudjuk, mit veszítünk.
Állj meg, nézz fel a Holdra!
Nézd a könnyeit!
Nézz fel a Holdra,
Nézd visszatért a hívó szóra!
Ohh.. Ez a Hold titka.
Nem szól, merre járt.
Nézz fel a Holdra!
Nézd a könnyeit!
Nézz fel a Holdra,
Nézd visszatért a hívó szóra!
Ohh.. Ez a Hold titka.
Nem szól, hogy mit talált.
Újra csak én, meg a Hold.
A fénye elvarázsolt.
Egy ezüstszín nyakék,
Milyen büszkén hordja az Ég.
Egyedül a városon át,
Hallgatom a szél dallamát.
Nagyon szép, de nem segít.
Nem csillapítja a kínt!
Néztem, hogy kértem a Holdat:
Hozzon el ma nekem!
Választ nem adhat,
Pedig tudja, hol vagy.
Miért hallgat?!
Ohh.. Ez a Hold titka.
Nem szól, el nem árulja.
Néztem, hogy kértem a Holdat:
Hozzon el ma nekem!
Választ nem adhat,
Pedig tudja, hol vagy.
Miért hallgat?!
Ohh.. Ez a Hold titka.
Nem szól, merre jársz.
Néztem, hogy kértem a Holdat:
Hozzon el ma nekem!
Választ nem adhat,
Pedig tudja, hol vagy.
Miért hallgat?!
Ohh.. Ez a Hold titka.
Nem szól, el nem árulja.
Néztem, hogy kértem a Holdat:
Hozzon el ma nekem!
Választ nem adhat,
Pedig tudja, hol vagy.
Miért hallgat?!
Egyedül csak én meg a Hold.
És éppen így volt jó,
De ezt úgyse festi le szó.
Egyedül a városon át,
Milyen jó, hogy senki se lát.
Miről álmodik a világ,
A háztetők, s a fák?
Néztem, kértem a Holdat,
De ő sem válaszolt.
Mindent tudhat, de hallgatott,
Egy szót sem szólt.
Ohh.. Ez a Hold titka.
Nem szól, el nem árulja.
Volt úgy, hogy elbújt a Hold,
Eltűnt és meg se hajolt.
A Nap se kelt fel még,
Megsértődött az Ég.
Nap fivér, Hold nővér.
Összeadta őket a szél.
Vagy csak játszottak velünk,
Hogy tudjuk, mit veszítünk.
Állj meg, nézz fel a Holdra!
Nézd a könnyeit!
Nézz fel a Holdra,
Nézd visszatért a hívó szóra!
Ohh.. Ez a Hold titka.
Nem szól, merre járt.
Nézz fel a Holdra!
Nézd a könnyeit!
Nézz fel a Holdra,
Nézd visszatért a hívó szóra!
Ohh.. Ez a Hold titka.
Nem szól, hogy mit talált.
Újra csak én, meg a Hold.
A fénye elvarázsolt.
Egy ezüstszín nyakék,
Milyen büszkén hordja az Ég.
Egyedül a városon át,
Hallgatom a szél dallamát.
Nagyon szép, de nem segít.
Nem csillapítja a kínt!
Néztem, hogy kértem a Holdat:
Hozzon el ma nekem!
Választ nem adhat,
Pedig tudja, hol vagy.
Miért hallgat?!
Ohh.. Ez a Hold titka.
Nem szól, el nem árulja.
Néztem, hogy kértem a Holdat:
Hozzon el ma nekem!
Választ nem adhat,
Pedig tudja, hol vagy.
Miért hallgat?!
Ohh.. Ez a Hold titka.
Nem szól, merre jársz.
Néztem, hogy kértem a Holdat:
Hozzon el ma nekem!
Választ nem adhat,
Pedig tudja, hol vagy.
Miért hallgat?!
Ohh.. Ez a Hold titka.
Nem szól, el nem árulja.
Néztem, hogy kértem a Holdat:
Hozzon el ma nekem!
Választ nem adhat,
Pedig tudja, hol vagy.
Miért hallgat?!
előadó:
Emberek
album címe: Száz út
megjelenés: keressük!
hossz: 4:17
kiadó: BMG
zeneszerző: Berkes Gábor
szövegíró: Berkes Gábor
Erdélyi László
Miller Zoltán
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 14059
album címe: Száz út
megjelenés: keressük!
hossz: 4:17
kiadó: BMG
zeneszerző: Berkes Gábor
szövegíró: Berkes Gábor
Erdélyi László
Miller Zoltán
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 14059
kapcsolódó videók
