Nem szól már a muzsikaszó, nem érdekel a nóta sem engem.
Járok-kelek a világban, bánattal van tele az én lelkem.
Pedig egyszer valamikor, de sok szívvel voltam én is haragba,
De a dacos, makacs szívem egyiknek sem maradhatott bolondja.
Hej, te rongyos cudar élet, mit adhatsz te még ezután nékem?
Felragyog-e a csillagom, süt-e még rám a nap úgy, mint régen?
Szívem minden búbánatát elfeledném, megbékélnék teveled,
De a régi boldog időt, ami elmúlt, visszahozni nem lehet.