Borongós, őszi esték nyár után,
szobámban halványabb a fény.
Fáradtan búcsút int a napsugár,
nemsoká itt a tél.
Borongós, őszi esték nyár után,
az utcán hidegen süvít a szél.
Szívemben újra éled a régi vágy,
hogy végre mellettem legyél.
Te vagy az, akire nagyon várok,
kit úgy imádok, mint senkit sohase még.
Te vagy az, akivel minden jó volt,
ki forrón csókolt, akiből sosem elég.
Te vagy az, akinek nem hazudtam,
nem is tudtam, hisz akkor nem volt mért.
Várom, hogy lássalak,
nélküled hosszú lesz a tél.
Borongós, őszi esték nyár után,
az utcán hidegen süvít a szél.
Szívemben újra éled a régi vágy,
hogy végre mellettem legyél.
Te vagy az, akire nagyon várok,
kit úgy imádok, mint senkit sohase még.
Te vagy az, akivel minden jó volt,
ki forrón csókolt, akiből sosem elég.
Te vagy az, akinek nem hazudtam,
nem is tudtam, hisz akkor nem volt mért.
Várom, hogy lássalak,
nélküled hosszú lesz a tél.
Ó-ó-ó! Hosszú lesz a tél.
Nélküled hosszú lesz a tél.