[Papa G]
Ismertem egy srácot, pont olyan mint te,
Bánatba döntötte a szeretete,
Egy lány miatt züllött, az éjszakát járta,
És sehol a világban a helyét nem találta.
Úgy hívták az alvilágban: Őszinte ember,
Neki mindig a szava volt a fegyver,
Volt egy hely, ahova minden nap elment,
Egy hely, aminek köszönhetett mindent.
Boldogság és szeretet egy fába vésve,
A mennybe tartó vonatot ő már lekéste,
Más a temetőbe jár, ő egy fánál gyászol,
Minden másodpercben egy könnycseppet szétmorzsol.
Letérdelt és könyörgött, csak egyszer ó Isten,
De sehol a világban igazság nincsen,
És akkor várt, hátha történik egy csoda,
Várt egy kis ideig és e szavakat mondta:

[Caramel] Refrén:
Egyedül maradtam, végleg egyedül,
A lelkem a sötétségbe menekül,
Összeszedem az aranyat és lóvét a gettóban lejegelem a górét,
Bizonyítom majd újra, hogy
ki vagyok,
Elérek Istenem mindent, mit akarok,
Senki nincsen csak bűnöző vagyok,
Elértem azt is, hogy tisztelnek a nagyok.

[Papa G]
Sóher voltam és semmitől sem féltem,
Szerettem a feleségem, boldogan éltem,
Soha nem bántottam senkit, mert nem ez a célom,
Én mindig a saját ösztönömben bízom.
Ez volt a vesztem, mindig sok pénzt kerestem,
Akiket szerettem, mind elhagytak engem,
Letérdelek néha és a könnyeim hullnak,
Tehetetlen vagyok és az évek csak múlnak.
A szeretetet pénzért nem lehet megvenni,
És lehet, hogy az életemet így kell leélni,
Most már lehet, hogy késő, hogy bocsánatot nyerjek,
De ezúton is mindenkitől bocsánatot kérek.
Köszönöm mindenkinek, akik velem voltak,
És azoknak is, akik mellettem álltak,
Miután elmondta az imát, csendesen elment,
Azóta nem látta senki az Őszinte embert.
Elvitte a bánatot élni, vagy halni,
Ez legyen a példa, ezt kell megtanulni,
(Ezt kell megtanulni) Ezt kell megtanulni.

[Caramel]Refrén:
Egyedül maradtam, végleg egyedül,
A lelkem a sötétségbe menekül,
Összeszedem az aranyat és lóvét a gettóban lejegelem a górét,
Bizonyítom majd újra, hogy
ki vagyok,
Elérek Istenem mindent, mit akarok,
Senki nincsen csak bűnöző vagyok,
Elértem azt is, hogy tisztelnek a nagyok.

[Papa G]
Sokan megtanulták és sokan megpróbálták,
Amit az Őszinte embernek is a szíve diktált,
Elment, hogy majd más utakat járjon,
És ki tudja hol találod ezen a világon.
Lehet, hogy köztünk él és az alkalomra vár,
Hogy megmutassa magát az igazi tanár,
Az Őszinte ember, akit üldöz a múltja,
Egyszer talán az arcát megmutatja.
De mindenkiben ott él egy őszinte ember,
Szembe nézni vele senki nem mer,
Próbáljuk mi megtagadni a múltat,
Mert az minden rosszat eszünkbe juttat.
De minden ember csak a múltjából él,
És minden nappal csak jobbat remél,
Az Őszinte ember most tovább lépett,
Nem őriz mást, csak a múltból egy képet.
Egyedül vagyunk ezen a világon,
Mindannyian túljutottunk a gyarlóságon.
Hogy mi az amit adtak és mi az amit adtam,
Ha utána nézek mindig magamra maradtam,
Nem segített nekem soha senki,
Az embernek a problémákkal egyedül kell menni,
Végig az úton, ami talán meg van írva,
Lehet, hogy boldogan és lehet, hogy sírva.
Az Őszinte ember is így hagyott itt minket,
Vitt magával mindent, de itt hagyta a hitet.
(Itt hagyta a hitet.) Itt hagyta a hitet, itt hagyta a hitet.

[Caramel]Refrén:
Egyedül maradtam, végleg egyedül,
A lelkem a sötétségbe menekül,
Összeszedem az aranyat és lóvét a gettóban lejegelem a górét,
Bizonyítom majd újra, hogy
ki vagyok,
Elérek Istenem mindent, mit akarok,
Senki nincsen csak bűnöző vagyok,
Elértem azt is, hogy tisztelnek a nagyok.