Sok éve már,
Hogy elváltak útjaink
A szerelem elszállt,
Többé nem forrhattak egybe ajkaink
Nem egyszer gondoltam reád
Emléked mindig bennem élt
Annyi szépet együtt éltünk át
De a Sors nem nekem ítélt...
Elmúlt a nyár,
Szívedre ősz kacsint
Összedőlt a vár,
Bús magány járja táncát romjain
Barátként tekintesz most rám
De lényed újra megkísért
Nem jön el már az én órám
Reménykednem többé nincs miért
Lelki társként itt vagy velem
Bár a szívem új színekre vár
Meddig lesz jó így nekem?
Fáj, soha vissza nem kaphatlak már!
Ajtón a zár
Érzelemre rálegyint
Nem nyílik már
Hiába fagyoskodom a télbe' kint
Nincs kulcsom, elvesztettem már
Jeges szél, sokmindent mesélt
Lelked rég más érzésre vár
Mint amilyet én adhatnék...
Lelki társként itt vagy velem
Bár a szívem új színekre vár
Meddig lesz jó így nekem?
Fáj, soha vissza nem kaphatlak már!