Mariann:
Csak ne félj, tárd ki szíved.
Ma ragyog a földön minden,
Mint ezer csillagtól az ég.

Viktor:
Tündököl sok gyertyaláng,
Most irigyen nézz a hold.

Mariann:
Ma egybe gyül a család,
Végre újra csend honol.

Közösen:
Zárjuk jégbe a hubákat,
Kérlek ne rohanj, lazíts még.
Hisz kevés olykor egy pillanat,
Hogy beléd bújjon a fény.

Refrén:
Csak ne félj tárd ki szíved,
Ma ragyog a földön minden,
Mint ezer csillagtól az ég.
Csak szeress tisztán, hűen ez legyen meghitt ünnep.
S ha tovább áll egy szép emlék.

Viktor:
Egy kedves szó több, mint holmi ajándék.
Ha tényleg őszintén a szívből jön.

Mariann:
Végre eggyütt lehetünk a fenyőnél ami díszesen jelmezt ölt.

Közösen:
Zárjuk jégbe a hibákat,
Kérlek ne rohanj, lazíts még.
Hisz kevés olykor egy pillanat,
Hogy beléd bújjon a fény.

Refrén:
Csak ne félj tárd ki szíved,
Ma ragyog a földön minden,
Mint ezer csillagtól az ég.
Csak szeress tisztán, hűen ez legyen meghitt ünnep.
S ha tovább áll egy szép emlék.

Viktor:
Nem döröghet fegyverszó, a vihar elhalkul.

Mariann:
Kezetfog a régi ellenség.

Viktor:
Remény teljes álmot szül, hogy lehet békés út.

Mariann:
Nem húzzom el eddig.
Tisztúl az ég!
Ennyi elég!

Refrén:
Csak ne félj tárd ki szíved,
Ma ragyog a földön minden,
Mint ezer csillagtól az ég.
Csak szeress tisztán, hűen ez legyen meghitt ünnep.
S ha tovább áll egy szép emlék.

Viktor:
Csak ne félj tárd ki szíved,
Ma ragyog a földön minden,
Mint ezer csillagtól az ég. Ezer csillagtól az ég.