Nem vagyok én az az ember, akinek a nóta nem kell,
Húzd rá cigány, hadd zokogjon, nóta után nóta szóljon!
Ne sajnálj, ha szomorkodom, bánatomat elsiratom.
Szánjon, aki elfelejtett, akinek a szívem kellett.
Odaadtam a szívemet, azt hittem, csak engem szeret.
Mégis megcsalt, hűtlenné tett, nem élet már ez az élet.
Bánatomat borba fojtom, a fejemet büszkén hordom.
Én se nézek a szemébe, csalódtam a szerelmébe'.