Amikor a nótád hallom eszembe jutsz nékem,
Oh mily nagyon szerettelek valamikor régen.
A szívem is neked adtam, de te összetépted,
Oh mily nagyon boldogtalan ez a rövid élet.
Azt hittem, hogy megtalálok benned minden szépet,
Hűséget és boldogságot, ameddig csak élek.
De te engem kinevettél, nem is gondolsz rája,
Jaj, de boldogtalan is az, kinek nincsen párja.