Hányszor álmodoztam én
Ott a sűrű erdő rejtekén,
Hogy értem majd a fák szavát, kismadár dalát,
És egyszer majd erdész leszek én.
De az élet sajnos közbeszólt,
És a sorsom másfelé sodort,
A fákhoz hűtlen nem vagyok, s mindig arra gondolok:
Kár, hogy ez csak álom volt.
Megértem, mit dalol fenn a kismadár,
'Mikor reggel felébreszti a fénylő napsugár.
Eélg, ha hallgatom, s már jól indul az új napom:
Végre újra itt a nyár!
Az erdő bűvös illata, s a szellő altató dala
Mély álomba ringat el,
S lágyan átölel
A csendes nyári éjszaka.