Jelek km. Bogár (Consortes)
TM
TM:
Aaah... Még mindig itt, még mindig láttok, s addig maradok, míg szívetekbe zártok. Tudom nem hiába szóltam hozzátok. Míg jeleket látok, addig meg nem állok. Igaz van jel, mi félrevezet okozva mély sebeket, melyekkel életemet élnem kell, tovább lépnem, a múltat hagyni, hogy égjen, maradni az ösvényen, amin járok néha fényben, de többször sötétben magam egyedül érzem, s amikor érzem a jót, mindig megszáll a rossz, s mikor meg tisztán látnék, mindent ellep a kosz. Érzem, hogy fáradok, de mégis visz a lábam, mert tudom azt, hogy nyomot hagytam, ahol eddig jártam van, kinek szívében van, kinek szemében én vagyok a remény és ti is az én reményem.
Bogár (Refrén):
Minden nap egy új kezdet, az élet... az élet... az élet megedzett. Jelek, mik vezetnek, sohasem felednek. Nem félek, csak előre nézek.
TM:
Gyötör a fájdalom, szúrnak a szilánkok, az mindegy milyen mély a gödör, mégis kilátok, kimászok, mert tudom, tovább kell mennem. Uram segíts kérlek, mely jeleket kell követnem a hosszú úton, minek messze még a vége. Nem lehet feladnom, ha már eddig eljutottam élve, mennyi fájdalmat átélve szenvedtem a jóért, én a szívemet adtam, mégis mindig hazug szóért kezdtem feladni, de mindig jött egy jel, hogy sokan várnak rám, miattuk élnem kell. Istenem tudom, még mindig itt vagy velem. Mutasd, hogy érintsem őket? Hogy tanítsak? Fogd a kezem mikor írok és sorok közt járok, vagy amikor sírok és szívből jövő szavakat használok. Legyen bármilyen rossz és bárhogyan fáj, de veled az Úr, ne feledd, kelj fel és járj!
Bogár (Refrén):
Minden nap egy új kezdet, az élet... az élet... az élet megedzett. Jelek, mik vezetnek, sohasem felednek. Nem félek, csak előre nézek.
Bogár (Refrén):
Minden nap egy új kezdet, az élet... az élet... az élet megedzett. Jelek, mik vezetnek, sohasem felednek. Nem félek, csak előre nézek.
Aaah... Még mindig itt, még mindig láttok, s addig maradok, míg szívetekbe zártok. Tudom nem hiába szóltam hozzátok. Míg jeleket látok, addig meg nem állok. Igaz van jel, mi félrevezet okozva mély sebeket, melyekkel életemet élnem kell, tovább lépnem, a múltat hagyni, hogy égjen, maradni az ösvényen, amin járok néha fényben, de többször sötétben magam egyedül érzem, s amikor érzem a jót, mindig megszáll a rossz, s mikor meg tisztán látnék, mindent ellep a kosz. Érzem, hogy fáradok, de mégis visz a lábam, mert tudom azt, hogy nyomot hagytam, ahol eddig jártam van, kinek szívében van, kinek szemében én vagyok a remény és ti is az én reményem.
Bogár (Refrén):
Minden nap egy új kezdet, az élet... az élet... az élet megedzett. Jelek, mik vezetnek, sohasem felednek. Nem félek, csak előre nézek.
TM:
Gyötör a fájdalom, szúrnak a szilánkok, az mindegy milyen mély a gödör, mégis kilátok, kimászok, mert tudom, tovább kell mennem. Uram segíts kérlek, mely jeleket kell követnem a hosszú úton, minek messze még a vége. Nem lehet feladnom, ha már eddig eljutottam élve, mennyi fájdalmat átélve szenvedtem a jóért, én a szívemet adtam, mégis mindig hazug szóért kezdtem feladni, de mindig jött egy jel, hogy sokan várnak rám, miattuk élnem kell. Istenem tudom, még mindig itt vagy velem. Mutasd, hogy érintsem őket? Hogy tanítsak? Fogd a kezem mikor írok és sorok közt járok, vagy amikor sírok és szívből jövő szavakat használok. Legyen bármilyen rossz és bárhogyan fáj, de veled az Úr, ne feledd, kelj fel és járj!
Bogár (Refrén):
Minden nap egy új kezdet, az élet... az élet... az élet megedzett. Jelek, mik vezetnek, sohasem felednek. Nem félek, csak előre nézek.
Bogár (Refrén):
Minden nap egy új kezdet, az élet... az élet... az élet megedzett. Jelek, mik vezetnek, sohasem felednek. Nem félek, csak előre nézek.
kapcsolódó videók
