Verse 1:
Egyedül fekszem az ágyamon,
Visszahúz a múlt és fáj nagyon.
Folyton nézem és sírok a képeken,
Szívem őrzi még emlékedet.
Bridge:
Még ma is bennem él ugyanaz a szenvedély,
Ahogy láttam őt, ahogy éreztem.
Az a szem és az a száj mosolyogna újra rám,
Olyan boldog lennék, sohase feledném.
Refrén:
Egyedül vagyok, őrülten hiányzol,
Mindenütt Téged látlak, minden Rólad szól,
Mindketten hibáztunk, mára már tudom jól,
Míg én csak bolond voltam, Neked kaland volt.
Verse 2:
A párnám őrzi az illatod,
Álmaimban élsz minden hajnalon,
Mondd meg, hogyan felejtsek, így nem lehet,
Dönts, hogy velem maradsz-e vagy elmehetsz.
Bridge:
Még ma is bennem él ugyanaz a szenvedély,
Ahogy láttam őt, ahogy éreztem.
Az a szem és az a száj mosolyogna újra rám,
Olyan boldog lennék, sohase feledném.
Refrén:
Egyedül vagyok, őrülten hiányzol
Mindenütt Téged látlak, minden Rólad szól,
Mindketten hibáztunk, mára már tudom jól,
Míg én csak bolond voltam, Neked kaland volt.