Nem tudom, hogy engem mért ver úgy az Isten, hiszen nem érdemlem!
Nincsen olyan éjjel, nincsen olyan nappal, hogy én ne könnyezzem!
Jaj, de megbüntetett a nagy égi törvény, elhagyott a rózsám!
Azóta csak iszom, úgyse soká bírom, húzatom a nótám.
Züllött, sötét kocsma, csavargók ivója lett a tanyám nékem,
Nincs ott szív, se lélek, minden csupa vétek, nem fér oda szégyen!
Mindegy most már nékem, megfagyott a szívem, sötét lett a lelkem,
Akit én szerettem, azé nem lehettem, /hát/ lump, csavargó lettem.