Végigjártam szülőfalum megváltozott sok-sok kedves, régi kis utcáját.
Nem találtam ott már sehol, rég elmúlott ifjúságom sok kedves barátját.
Kegyetlen velem az élet, elvitte mellőlem őket csendes temetőbe,
Ha az utam odavezet, szívem-lelkem arcot keres, emlékük idézve.
Velük jártam végig sokszor, esténként és éjjel olykor, s adtunk szerenádot.
Azt most már hiába járom, keresem, de nem találom /a/ sok kedves barátot.
Emlékük a szívemben él, az a sok szép régi emlék nem ment veszendőbe,
Őket ugyan elsirattam, /de/ emlékükről verset írtam, s nóta lett belőle.