Elrepült a vándormadár, elrepült már fecske, gólya messzire.
Hányat kértem, hogy a búmat, bánatomat messzi földre elvigye.
Nem hallották a kérésem, nem figyeltek, csak arra a nagy útra,
Ami végig csupa napfény, nem hull a hó, sem az eső nyomukba'.
Elrepült a galambom is, nem is nézett vissza az én kapumra.
Ő se vitte el a búmat, nem vitte el bánatomat az útra.
Könnyebb az út teher nélkül, itt hagyott hát mindent, ami szomorú,
Ha visszajössz vándormadár: nem vár csak egy vihartépett koszorú...