Az én nevem Áron, ígérem a nyáron asszonyt hozok a házamba.
Nem maradok legény, úgy sincs erre remény, nem bújhatok a nádasba.
Hangolhat a prímás, gyantázhat a brácsás, mulatok most a nótámmal,
Nem maradok legény, úgy sincs erre remény, gyűrűt váltok a rózsámmal.
Fiatalok, vének, azt mondom én néktek, csak párosan szép az élet.
Ölelésből, csókból, minden földi jóból kijuthat még bőven néktek.
Készülhet a pólya, nem ijeszt a gólya, ideszállhat a telkemre,
Ez a cudar világ, csúf pletykát és hibát, nem vethet már a szememre.