Édesanyám, drága lelkem, oly szép minden álmom,
Valahányszor gondolatban édes arcod látom.
Tudom, ha én hazajönnék, nagyon boldog lennél,
Terített asztallal várnál, magadhoz ölelnél.
Évek múltán hazajöttem, de más lett itt minden,
Nincs már, aki hazavárna, elment, nyoma sincsen.
Kivitték a temetőbe, az én jó Anyámat,
Megcsókolnám dolgos kezét, de késő a bánat!