Megcsaltak a hazug álmok, nem hiszek már senki szép szavának.
Nem hiszek a kikeletnek, nem hiszek a tüzes, forró nyárnak.
Könnyeimmel takargatom vérző szívem égő, titkos vágyát,
Úgy nézem csak titkon, lopva, más emberek igaz boldogságát.
Hogyha majd az életemben valakire mégis rátalálok.
Forró, tüzes nagy szerelmet én senkitől többé már nem várok.
Igaz tiszta szeretetért szívből adok örök, nagy hűséget,
Akkor talán elfelejtek minden régi hazug hűtlenséget.