Sokszor vártam életemben egyetlen egy simogató szóra,
Valakivel boldog lenni, hazavárni esti harangszóra.
Minden tavasz viruláskor én is szőttem rózsaszínű álmot,
Kegyetlen volt hozzám a sors, nem ismertem én a boldogságot.
Valamikor én is vágytam szerelemre, volt sok szép reményem,
Hogy majd egyszer nekem is lesz egy ragyogó csillagom az égen.
Azt mondják, hogy nagyon rögös, hosszú út visz el a boldogságig,
Mért van az, hogy a mi útunk nem juthatott soha el odáig?