Ne szállj el még fecskemadár, soká lesz még télidő.
Hadd nézzem a szárnycsapásod, tiéd fönn a levegő.
Hosszan-hosszan eltűnődöm, boldog vagy-e igazán?
De szeretnék úgy repülni, vágyaimnak sóhaján.
Mért nem adtál ó, Teremtőm, fecskeszárnyat énnekem?
Járhatnám a nagyvilágot a magasban, végtelen.
Ha szállhatnék a fecskékkel, elmúlna a bánatom,
Beteg szívem meggyógyulna, s boldog lehetnék nagyon.