felnyitom
és olyan gonosz vagyok
és olyan gonosz vagyok
és olyan gonosz vagy
de most lebomlik,
az, ami megfeszült
és már söstétül is
a szín
ami ehető volt,
már nincsen rajtad,
már nincsen rajtad,
azt már elvitték
azt már elvitték
már csak a zsiger szép
a törött üvegeken
folyik a szüzesség
még, még,
törd ezt is szét még
semmit ne ments meg,
csak pusztísd a pusztíthatót
tessék,
legyen olyan minden,
amilyen te vagy,
tegyél magaddá
menjen
minden beléd
minden beléd
minden kemény
puhává érik
az, ami biztos volt
annál jobban folyik szét
benned
minden megvan,
te mindent eltettél,
te mindent eltettél,
semmit ne lépj át,
gyűjts össze mindent,
ragadjon minden rád
na most jött el
az a majd egyszer,
kijön minden,
kijön minden,
az, ami beléd ment,
az, ami mindig is ott volt,
csak nem tudtál róla,
hogy ez meg itt eddig
hogyan élt?
de megnyugszik
egyszer úgyis minden,
és onnan nézzük
és onnan nézem,
ami nincsen,
csak a maradék,
csak a maradék
fekete zsiger szép