Szőlőhegyen, vén diófa tövébe',
Mulatgattam kisangyalom ölébe'.
Minden kortyot csók követett, csók a borral, de jól esett, bizony Isten alig bírtam magammal!
Ahány pohár, annyi csók volt, így az ember sokat kóstol, tele volt a boros pince kadarral!
Vén diófa búslakodik magába',
Mostanába' senki nem ül alája...
Esküvőnk volt szüret után, odahaza vár a babám, szomjas leszek, ha megölel a karja;
Megpróbálom rábeszélni, fölmehetnénk széjjelnézni, (hisz) akad ott még néhány hordó kadarka!
Ism.: De nem tudom rábeszélni, eszébe sincs jó bort inni, édes párom csak a csókot akarja...