Lizard:Ez a másik oldal az az oldal ami nem ránk jellemző...Egy sokkal sötétebb és ridegebb valóság ahol nincsenek csillagok nincsen napfény nincsen szarság csak a véres valóság.
Hhh szétnézek szétnézünk ketten
Istenem ma kérlek hogy minél hamarabb elvégeztessem,
hisz vér hull alá a magasból a mélybe
taposunk a szarban csak rossz helyben élve.
Az élet egyre magasabb akadályokat sző szét
a létem végét érzem és félek hogy nem ébredek...
azért mert süllyedünk és rémisztő az ábra
mi a valóság mértékét mintázza?
ha a parton a viztükörbe nézek mit érzek
az a sorsom mint a tükröződő képnek,
mert vele meghallani belefolyik a vérem
fájdalmat én már rég nem érzek.
könnybe áradt szememben nincs elég harag
még fakadnak a szavak képek alatta
pedig nyugalom alattam körülöttem nyugszik a nap
gyötör a tudat lesz még holnap?
földre roskadok össze húzom magam
hátam mögé nézek ott minden mozdulatlan
sorsom vajon teljes így?
kérdezem magamtól ez egy költői kérdés
...szarból de sajnos
de ez az egész még kilátástalan
én lesütöm az arcom egyelőre ez van
csak egy jelet kérek csak egy jelet
de nem kapok nem látok biztató tényeket
csak a lényeget érzem a kedvem hangulatom eltemetve,
de nem én tettem az egyetlen reményem
ami mélyen él bennem
az a pénz megveszem és megbújok...
sőt nézem kívülről a világot
és nem értem az embereket
akik nem veszik észre,
mégis csak statiszták az élet című filmben
talán mindennapos rohanás sarkítja el őket.
Ref.:
A véres valóság mindig egy lépéssel, előtted jár
előtted jár
akárhova bújhatsz úgyis megtalál és nyujtja a karját
a véres valóság mindig egy lépéssel előtted jár
előtted jár
akárhova bújhatsz úgyis megtalál
és nyújtja a karját
TéÓeM:
A valóság sajnos előtted jár és nem vár
harag süllyed a dühbe és mennyek vele
és holnap vagy azután talán
ha megyek az utcán meghúzom magam
és átlépek a hullán a kezemet ...
de a gyilkos nem én vagyok
csak a földbe rothadó világ és az értelmetlen holnapok
egyik nap után a másik
én meg tőletek kérdezem
ember hol van ebben az értelem?
neked még tanulni kell
de kit érdekel?
ha haldoklik az ember és mindennek vége egyszer.
én szánom magamat szánlak téged
valahányszor csak rád nézek
testvér benned magamat látom mert ugyanúgy érzel
ahogy én nem fogod fel te se mész el
néha .. érzed magad pedig vannak sokan melletted
csak az érdekel hogy az örök nyugalmat meglejtsed
mert sajnos a jövő kiszámíthatatlan
de lesütöm az arcom egyelőre ez van
mert sajnos a jövő kilátástalan
lesütöm az arcom egyelőre ez van
Ref.:
A véres valóság mindig egy lépéssel, előtted jár
előtted jáár
akárhova bújhatsz úgyis megtalál
és nyújtja a karját
a véres valóság mindig egy lépéssel előtted jár
előtted jáár
akárhova bújhatsz úgyis megtalál és nyújtja a karját