Nem volt az én életemnek tavasza, csak ősze,
Száz tövis nőtt rózsafáján, de virág az egy se.
Súlyos átok a szerelem, a keresztjét hordtam,
Szép asszonyok szép szemének a bolondja voltam.
Elszáradt a rózsafa, hát nem is volt virága,
Elszaladt az ősz felettem, nincs sok idő hátra.
De nem bánom, ha az utam hideg télbe tér is,
Szép asszonyok szép szemébe belenézek mégis.