Isaszegi borospince, bólogató, árnyat adó diófa.
Jaj, de sokat heverésztünk, játszadoztunk, csókolóztunk alatta.
Gyöngyözött a kadarka a kancsóba', Öleléskor ki gondol a holnapra?
Amíg akad a világon csókra váró, szép menyecske, kadarka.
Odafönt a csillagok is játszadoznak, kergetőznek az égen.
Kiürült a borospohár szép menyecske símogató kezében.
Fehér kezét ölelésre használja, Kadar után csókot akar csöpp szája.
Amíg takar az a vén fa, csókolózni elmegyünk mi alája.