Az ember csak addig lehet gazdag, míg ajkáról szépen szól a dal.
Övé addig minden kincs a földön, akár öreg, akár fiatal.
Nem törődik ő az évszakokkal, akár nyár van, akár hideg tél,
Gazdagsága szép nótáiban van, ő a földön semmitől se fél.
Akkor lesz csak szegény majd az ember, mikor ajkán elnémul a dal.
Rájön ő, hogy elsuhant az élet, s rádöbben, hogy már nem fiatal.
Vagyonkáját szép nótákban méri, s elfogadja, mit az élet ád,
Minden este halkan eldúdolja a szeretet fenséges dalát.