Pihés, huncut, görbe állunk,
formás kezünk, fürge lábunk, szép egyenes, fehér hátunk,
meg a szemünk, meg a szánk.
Táncos-hajlós lángot rakunk, sütünk, főzünk
s hogy az arcunk tüzesedik, a kalácsnak kényesedik,
fényesedik fonatja.
Kelleti magát a szél is,
Kelleti magát a szél is,
nyílnivaló, gyönge mellünk tapogatja,
jószagunkat terelgeti, jószagunkat terelgeti,
kerek szoknyánk emelgeti,
lobogtatja.
Takarítunk, törülgetünk, a hajunkat kontyba kötjük,
lépegetünk, úgy ringatjuk, mint kakas a taréjját.
Hűs derekunk hintázása, karunk-farunk hullámzása,
mint harmatos, magas fűben tíz-húsz kövér, víg gyerek
sivalkodva, meztelenül ha rakáson hempereg.
Kelleti magát a szél is,
Kelleti magát a szél is,
nyílnivaló, gyönge mellünk tapogatja,
jószagunkat terelgeti, jószagunkat terelgeti,
kerek szoknyánk emelgeti,
lobogtatja.
S ha az urunk megjön este, mosdóvízzel, vacsorával, csókkal várjuk
ingerkedünk, játszadozunk, csicsítjuk, ha bajjal van,
egész éjjel ölelgetjük,
egész éjjel ölelgetjük
s gömbölyödő kis hasunkat nézegetjük hajnalban.