ne hagyd el soha ki téged szívből imád
hisz valld be néked is van számtalan kis hibád
a rózsa tövise is megszúrja a kezed
az áldott napfénytől is könnyes lesz a szemed
ha néha bántanak, gondolj az első csókra,
gondolj az első édes, halk, szerelmes szóra
egy percre könnybe lábad akkor majd a szemed
rádöbbensz arra, hogy itt a helyed
lehet, hogy jöhet még más is aki szeret,
ki szebben mondja neked, hogy csakis ő a tied,
de akkor gondolj majd tárárárárárárárárárá
rádöbbensz egyszer majd, hogy itt a helyed
az áldott napfénytől is könnyes lesz a szemed
ha néha bántanak, gondolj az első csókra,
gondolj az első édes, halk, szerelmes szóra
egy percre könnybe lábad akkor majd a szemed
ne hagyd el soha ki téged szívből imád
hisz valld be néked is van számtalan kis hibád
a rózsa tövise is megszúrja a kezed
az áldott napfénytől is könnyes lesz a szemed
ha bántanak, gondolj az első bókra,
és akkor rájössz majd, hogy
és rádöbbensz, hogy itt a helyed
ne hagyd el soha ki téged szívből imád
hisz valld be néked is van számtalan kis hibád
a rózsa tövise is megszúrja a kezed
az áldott napfénytől is könnyes lesz a szemed
ha néha bántanak, gondolj az első bókra,
és akkor rájössz majd, hogy itt a helyed
hát jól vigyázz, hogy ne hibázz
hát jól vigyázz, hogy ne hibázz
lásd be hogy, néked is van számtalan kis hibád
a rózsa tövise is megszúrja a kezed
az áldott napfénytől is könnyes lesz a szemed
ha néha bántanak, gondolj az első bókra,
gondolj az első édes, halk, szerelmes szóra
ne hagyd el soha ki téged szívből imád
hisz valld be néked is van számtalan kis hibád
az áldott napfénytől is könnyes lesz a szemed
hát jól vigyázz, hogy ne hibázz
hát jól vigyázz, hogy ne hibázz
hát jól vigyázz, hogy ne hibázz
hát jól vigyázz, hogy ne hibázz