Az arcodon csak átszalad egy könnycsepp, ami értem született,
A hangod volt mi eltalált igazán, s bennem mindig megmarad.
Elvitt a szél s mást nem hagyott, csak egy kis könnycsepp csillogott.
El vitt a szél s más nem maradt nekem, csak a hangod a szívemben.
Refr.
Olyan sötét az éj, olyan kemény a tél,
Mindig süvít a szél mert elmentél.
Olyan sötét az éj, mindig süvít a szél,
Mert a szívem csak rólad beszél.
Az arcomon újra átszalad egy könnycsepp, ami érted született,
A szívemen egy kis virág a remény és ez mindig megmarad.
El vitt a szél s mást nem hagyott, csak egy kis könnycsepp csillogott,
El vitt a szél s mást nem maradt nekem, csak a hangod a szívemben.
Refr.
Olyan sötét az éj, olyan kemény a tél,
Mindig süvít a szél mert elmentél.
Olyan sötét az éj, mindig süvít a szél,
Mert a szívem csak rólad beszél.
Olyan sötét az éj, olyan kemény a tél,
Mindig süvít a szél mert elmentél.
Olyan sötét az éj, mindig süvít a szél,
Mert a szívem csak rólad beszél.