1.
Kipp kopp bekopog a kopogó szellem
Ő se az igazi már csak csak egy szomorú jellem
A jelmezbálban az egyetlen őszinte lélek
Az őszinte érvek csak benne élnek
Igazán, nem kamu igaz ám
Ha akarod jó lesz, de bizony tud ő lenni pimasz ám
Az élete, halála, a jó és a rossz határa
A fájó dolgok után a sok száz év magánya
A kísérlet, ami kísértett
Hisz ő sem más csak egy magányos kísértet
Mikor az élet medréből kilépett
Örök élet! Így szólt az ítélet
Refr:
Látlak téged, látlak, látlak az ég kékjében
Eljött az idő, kopogó szellem nyugodj végre békében
Éjszakánként, érzem a jelened, nem ijedek meg tőled
Visszaadom mindazt neked, amit csúnyán elvettek tőled