Felébredt egy meg nem írott dal,
Hangnélküli hangon megszólal.
Fölkapom rá én is a fejem,
Sebességet vált rá a szívem.
Halkan járok lépteim fölött,
S semmit érzek két ujjam között.
Hallgatom, mi sosem hallható,
Többet mond, mint egymillió szó.
Furcsa zaj a csend,
Furcsa hang a csend.
Furcsa zaj a csend,
Furcsa dal a csend.
Mellém ül a csend, mint jóbarát,
Szomjazom a képzelet szavát.
Éhes vagyok, bontja asztalát,
S a holnapot, mint almát nyújtja át.
Furcsa zaj a csend,
Furcsa hang a csend.
Furcsa zaj a csend,
Furcsa dal a csend.