Tánc a kreol bikák asztalán
Amorf ördögök
Smukkokat dobál:
Smaragdot, zafírt, ametisztet,
Rubint és opált.
Minek az ékszer, ha nem látja senki
Mögötte meg a nőt?
És nem oszt meg vele semmit,
Csak a mocskos lepedőt?
A szerelem rá sosem nézett,
Mi nem emeltük kalapunk.
Ha ment az utcán, méregettük,
Csak egy köszönt neki, a vagabund
A végenincs-esték elfogynak hamar.
Elnyeli őket a köd, a sötét,
Az ősz is megitta utolsó sörét.
refr:
A borvirágok, ha vele vannak,
A padlóra köpnek úgy mulatnak.
Korhely dalokat énekelnek,
Vele 4 pennyért kéjre kelnek.
Néhány lihegős latin éjen
– sosem túl korán -,
Rózsába harapó lányként táncol
A kreol bikák asztalán.
Egy férfi megáll a kokottnak háttal,
A halakat lesi. A perdita véli,
Ez utolsó esély? Hátha megnyeri!
Előveszi minden báját, a legjobb női praktikát,
Bekap egy rágót, hogy elleplezze
Az aznap esti sok piát. Ő is érzi,
Ez más eset. Odaszól: Szép fiú van tüzed?
De Beethoven nem fordul meg, mert már rég süket.
album címe: Molylepke minibár
megjelenés: 2002
hossz: 4:08
kiadó: keressük!
zeneszerző: Tövisházi Ambrus
szövegíró: Tariska Szabolcs
stílus: elektronikus-rock, alternatív pop/rock, progresszív
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 3444