Egyszer régen több mint 10 éve
minden dolog még gyerekszemmel nézve
nem voltak gondok,hiányos percek
tiszták voltak a létfenntartott szervek
kis srác voltam, sokat nevettem
a tőlem tehetőt mindig meg is tettem.
A fájó dolgokat elkellett felednem,
így volt jó, ezt kellett szeretnem.
Volt 1 család , támaszként szolgált
tudta mindenki a főbejárók dolgát
Apa szava nevelt,anya karja védett
a veszélyektől ,minden percbe féltett
találtam akkor pár barátot,
becsültem őket mint a 100 karátot.
Szerelmet éreztem, először az életben.
Bele is csapok egyből a lényegbe.

Refrén:
Egyszer hinnünk kéne, azt hogy nincs még vége,
látod érted újra itt vagyook.
Miért vagy mégis büszke?
Látod így megy tönkree minden és mégsem indulook.

Megláttam őt, és szíve nagyot dobbant,
a láng benne először fellobbant
kikapcsoltam mindent , nekem ő kellett
ezért kitaláltam a bombabiztos tervet.
Az élet rohan, az órák rövidek
Letörök néha ,mint rózsákról a tövisek.
Te voltál nekem az egyetlen módszer,
erre az érzésre nem létezett gyógyszer.( nem létezett gyógyszer)
Két szint volt a különbség, jöhetett felőlem
menedzser és minőség.
Annának hívták ez elég volt nekem,
boldogan telt utánna minden egyes hetem.
Első lány aki iránt úgy éreztem,
mikor elment innen szívből el véreztem.
Tíz év után is úgy emlékszem vissza,
hogy minden momentum számomra már tiszta.(számomra már tiszta)

Refrén:
Egyszer hinnünk kéne, azt hogy nincs még vége,
látod érted újra itt vagyook.
Miért vagy mégis büszke?
Látod így megy tönkree minden és mégsem indulook.