A régi emlékek most elsöpörnek mindent.
Lassan már közelről ismerem az Istent,
Mégis itt elöl még másképp érzem.
Ugye Te is emlékszel milyen jó volt régen?
Ha arra gondolok, hogy mellettem voltál,
Szívemből egy darabot kiszakítottál.
Itt hagytál engem, magamra hagyva,
Csak a könnycsepp van az arcomra fagyva.
Meg persze a rémület, hogy egyedül maradtam.
Ameddig csak bírtam addig ki is tartottam.
Ez kevésnek bizonyult és megbotlottam,
De már rá is ébredtem, hogy elrontottam.
Ha tehetném még egyszer másképp tenném
És akkor még mindig velem együtt lennél.
(És akkor még mindig velem együtt lennél.)

Ref.:
Ez nem az újabb nyálas szerelmi vallomás,
Ez valami más, egy újabb mű alkotás.
Nem várt csalódás meg persze elvágyódás,
Részedről az egész csak egy szórakozás.
Nem hittem volna, hogy valaha kimondom,
De nem megy már tovább ezen a ponton.
Nem érdekel, megszakítom az összes szálat,
Ami össze köt minket, jön a rövid zárlat.

Eltörném az összes rólunk készült képet
A szívem enged ez egy homályos képlet.
Visszasírom a Veled töltött perceket,
Hogy milyen volt együtt, soha nem felejtkezek
Meg arról a csókról, amit utoljára adtál,
Megsebeztél, elmentél, hátat fordítottál,
Nem ordítottál, csendben itt hagytál,
Végén kiderült: Te csúnyán átvágtál.
Hiszen megcsaltál, szépen megtréfáltál,
Mikor rá kérdeztem szemembe hazudtál.
Megpróbáltad volna a témát kikerülni,
De elejétől fogva tudtad, hogy nem fog sikerülni.
Tudtad, hogy egyszer minden ki fog derülni
És a csalódás egyszer végleg ki fog kerülni
És az arcomra újra könnycsepp fog kerülni.

Ref.:
Ez nem az újabb nyálas szerelmi vallomás,
Ez valami más, egy újabb mű alkotás.
Nem várt csalódás meg persze elvágyódás,
Részedről az egész csak egy szórakozás.
Nem hittem volna, hogy valaha kimondom,
De nem megy már tovább ezen a ponton.
Nem érdekel, megszakítom az összes szálat,
Ami össze köt minket, jön a rövid zárlat.

Egy bumm, a fejedben egy gondolat végig szalad:
Ez a gyerek többet már melletted nem marad.
Mélyen a szemedbe nyugodtan nézni
Ez volt a cél amit elakartam érni.
Előre terveztem, a félelmemet lepleztem,
Mert így sokkal erősebbnek tűntem.
A saját kis világomból is el kell mennem,
Mert egy vihar fel borított engem.

A mérget lenyeltem, a kezed elengedtem.
Új utakon jársz, látlak, néha elmész mellettem.
A régi szép emlékeket a mai napig nem feledtem.
Most már az égről is elmentek a felhők felettem.
A méreg hat, mikor annyit mondasz aludj kedvesem,
Lecsukod a szemem mosolyogsz még kedvesen,
Észre sem veszed a szememben a szürkületet,
Csak nevetsz és magad mögött hagyod a gyűlöletet.

Ref. (2×):
Ez nem az újabb nyálas szerelmi vallomás,
Ez valami más, egy újabb mű alkotás.
Nem várt csalódás meg persze elvágyódás,
Részedről az egész csak egy szórakozás.
Nem hittem volna, hogy valaha kimondom,
De nem megy már tovább ezen a ponton.
Nem érdekel, megszakítom az összes szálat,
Ami össze köt minket, jön a rövid zárlat.